A község története

Régészeti ásatások bizonyítják, hogy ezen a területen már a kőkorszakban is emberek éltek. Ebből az következik, hogy a környező természet kedvező életfeltételeket biztosított. A községet először a 13. században, pontosabban 1220-ban említi a krónika, méghozzá Felnémet néven. A Hernád alsó folyásánál fekvő kiránynői birtokokon, amelyek közé Kenyhec (a korabeli írásmód szerint Kenyhecz) is tartozott, a 12. és 13. század fordulóján az uralkodó német nemzetiségű vendégei telepedtek le. Erről a tényről a váradi regiszterből értesülhetünk, amely 1220-ből származik. 1295-ben Ágnes királyné hét másik községgel együtt Kenyhecet is IV. László királynak ajándékozta.

Az 1338-ban kelt ajándékozási levélben az áll, hogy községünk közelében, illetve a mostani Abaújszina határában egy malom működött, amely a legújabb időkig megmaradt. Ez is bizonyítja az itt élők aktív mezőgazdasági elfoglaltságát.

Zsigmond király szintén meghatározó egyéniségnek bizonyult a község történetében. Kenyhecet a máramarosi főispánnak, a perényi származású Péternek ajándékozta, aki hűségével és harci tetteivel érdemelte ki ezt az ajánkékot. Ez a tény is mutatja a község akkori jelentőségét. Az ajándékozási levélben a következő érdekes kétnyelvű elnevezést találjuk,– Felnemethy alio domine Kemnech.

Bár községünk a németek bevonulásakor eredeti, szláv nevét viselte, amelyet a németek átvettek, hivatalos magyar névként a Felnémet elnevezést kapta. 1560-ban Kenyhecz Nempty néven szerepelt, 1605 Kenyhecz-ként, 1808-ban pedig Kechnec-ként, amely megnevezés máig használatos. Egyházi eredetű dokumentumok alapján Kenyhecen 1746-ban szlovákul és magyarul beszéltek, csakúgy, mint jelenleg.

A község akkori jelentőségét bizonyítja az az adat is, mely szerint egy fontos kereskedelmi útvonal vezetett keresztül rajta, a Budai, avagy Pesti út. Ez azonban gyakorta szolgált hadi útvonalként is.

A község több jelentős nemzetségnek volt székhelye, – említést érdemel a Kenyheczi és a Csikovics nemzetség. Csikovics János I. Leopold királytól kapta a falut 1689-ben Bécsben.

Elődeink gondoltak a jövőre, krónikákat hagytak az eljövendő nemzedékekre. Községünk krónikája azonban 1938-ban elveszett. Az újabb, Doják Imre nevéhez fűződő feljegyzésekből érdekes képet kapunk az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc eseményeiről. A falu határában kemény harcok folytak, valószínűleg a stratégiai fontosságú hidasnémeti hídért. A császári udvar szolgálatában lévő osztrák katonák a község kocsmájának udvarán négy falubelit végeztek ki. Ez a kocsma Fedor, illetve később Rácz család udvarán állt.

A 19. században a következő fontosabb családok települtek itt le: Mác János családja, Horváth József családja, de a Ferdynandy, Pallagi, Teleki, Lejtényi, Vadász és Smidt földesurak is. A telkek tulajdonosa a magyar hadsereg tisztje, Török Géza volt. A község a vasúti közlekedés történetébe is beírta nevét. Az első vonat 1860 július 5-én robogott el a falu határában. Ez a szerelvény Miskolcról indult és Kassára tartott. Hagyományai voltak nálunk a színháznak is.

A címer története

Facebook